Ide kattintva tudsz feliratkozni az ingyenes önbizalomnövelő minitréningre, vagy ha kedved van, olvass tovább...

Szeretnél új dologba kezdeni, de folyton halogatod az első lépést. Esetleg bele is kezdtél már, de újra meg újra megtorpansz. Gyakran összehasonlítod magad másokkal, aminek köszönhetően aztán nem is érzed magad elég jónak és értékesnek. Hiába várod és még ha meg is kapod másoktól az elismerést, nem igazán lendít rajtad. Ezért aztán gyakran visszahúzódsz, ahelyett, hogy aktívan részt vennél egy beszélgetésben vagy egy szituációban.

Egyik állapot sem tűnik túl rózsásnak a fentiek közül. Amiben azonban mindhárom szituáció megegyezik, az a bizonytalanság, méghozzá saját magaddal kapcsolatban, pontosabban a saját értékeiddel kapcsolatban. Ha nem így lenne, akkor már rég menetelnél a kitűzött célod felé. Újabb és újabb kihívásokkal néznél szembe és sorra jönnének a sikerek életed több frontján is.

Az az érzés, ami miatt még mindig ugyanazt a kereket pörgeted, az önbizalomhiány.

Ez az az érzés, ami ha egyszer lecsapott Rád, akkor nem ereszt. Millió gúnyában tűnik fel a hétköznapokban, a munkahelyeden. Akadályoz az előrejutásban, folyamatosan gátol abban, hogy lendületesen és örömtelien teljenek a napjaid. 

Mindezek gyökerében azok a történetek húzódnak meg, amelyekből arra a következtetésre jutottál, hogy "nem vagyok elég jó", "nem kíváncsiak rám", vagy "anya/apa szerint Juliska szebb, ügyesebb, szófogadóbb, de valamilyen szempontból mindenképp jobb nálam", "úgysem jön össze, hiába próbálkozom".

Az önbizalomhiány kényszerít, hogy folyton összehasonlítsd magad másokkal, megszakítsd a terveid irányába tartó utad, hogy szorongással kezd a napod, hogy mi vár rád ma is. Mázsás súlyként ül a válladon és azt duruzsolja, hogy ugyan már, minek az neked, úgysem fog menni, úgysem figyel rád senki, hiába szeretnéd, esetleg, ha mégis, akkor abban nem lesz köszönet.

Végül már bele sem fogsz, el sem kezded, meg sem próbálod.  Az önbizalomhiány egyre inkább meghatározza a mindennapjaidat, egyre több kompromisszumot kötsz és egyre szomorúbb, esetleg mérgesebb leszel, mert olyan utakra terel, ahova eredetileg eszedbe sem jutott volna menni. Egyre több ötletedről, tervedről és vágyadról mondasz le. Elveszíted a lelkesedésedet és a kíváncsiságodat az új dolgok felfedezésére és élvezetére.

Bár az önbizalomhiány fáradhatatlan kísérőd, de amit tesz veled, az nem Te vagy! Ez egy kép magadról, amit a külvilág alakított ki rólad és benned. Ez a belső kép azok mentén az események mentén szerveződött, amit születésedtől átéltél és ahol a szeretet, elfogadás, támogatás, megértés helyett kritikát, elutasítást, bírálatot, bántást kaptál. Pár év alatt megtanultad, hogyan kell viselkedned ahhoz, hogy szeressenek, vagy ahhoz, hogy legalább ne bántsanak. Felépítettél egy olyan személyiséget, amit a lemondás, megalkuvás, kompromisszumkészség jellemez. Arról, hogy ki vagy valójában már csak halvány emlékeid vannak. Ahogy arról is, hogy egy teremtő lény vagy, aki szeret és szerethető és akár az öröm is vezethetne az utadon. Hogy az elfogadás is lehetne alapélményed, ahonnét lehet növekedni és kivirágoztatni a mostaninál sokkal teljesebb életet.

De hogyan tudsz átjutni a napos oldalra?

Úgy, hogy szisztematikusan, lépésről lépésre lebontod a régi személyiségedet és felépíted azt az új igazi önmagadat, aki képes másképp kapcsolódni, új célokat kitűzni, újra nyitni a világ felé és értékelni minden lépést a saját maga felé megtett út során.