Párkeresésről haladóknak

Merre keresselek? Ja, magamban...

Hogy állsz a párkereséssel? Sehol senki a láthatáron? Vagy van egy-két jelölt, de igazán egyik sem jön be? Aki meg bejönne, foglalt vagy olyan messze van, hogy esélytelen? Esetleg már kezded feladni és berendezkednél egy társ nélküli életre?

Mielőtt erre adnád a fejed, olvasd el ezt az írást, hátha meggondolod magad!

Annak hogy egyedül vagy semmi más oka nincs, csak az, hogy ebben a pillanatban ez a legélhetőbb állapot a számodra. Még akkor is így van, ha most berzenkedve szisszensz fel, hiszen ki akarna éveken át társtalanul bolyongani a világban, lemondva az intimitásról, közös programokról, tervekről?

Ebben teljesen igazad van, valószínűleg nem tudatosan döntöttél így, hanem teljesen tudattalanul, saját magadat védve, azok miatt a magad mögött hagyott kudarcok, csalódások és fájdalmak miatt, amik eddig a párkapcsolataidban értek.

Vegyük számba, hogy mik lehetnek azok a tényezők, amik a jelenlegi "társtalan" állapotodat eredményezhetik.

• Lehet, hogy még nem zártad le a régi párkapcsolatodat. Ha túl sokszor jut eszedbe az exed, akár pozitív, akár negatív értelemben, akkor ott, abban a kapcsolatban valamit még nem engedtél el. Talán a közös szép napokat, a jövőre vetített közös terveket, esetleg a "mi lehetett volna, ha ő vagy én másképp csinálunk valamit" gondolatkörben forogsz és latolgatod a lehetséges verziókat. Mindegy, hogy melyik változatot űzöd, valami még ott tart a kapcsolatban. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy bárki jön, nem az igazi. Valami hiba van benne, nem elég jó valamiben, túl messze van, túl elfoglalt, vagy házas... tehát számodra nem választható. Ahogy, valljuk be, Te sem vagy az a másik ember számára.

• Már az első randi gondolatától is kiráz a hideg és nyirkos lesz a tenyered, mert attól félsz, hogy nem tetszel majd neki, vagy ő neked és akkor majd kínos lesz, mert valakinek kettőtök közül meg kell majd küzdenie az elutasítással. Valóban, egy rosszul sikerült randi meg tudja tépázni az amúgy sem rózsás önbizalmunkat, ezért célszerű előbb azt felépíteni, hogy elkerüljük a hasonló helyzeteket                                      
• Félsz attól, hogy újra megsérülsz majd az új kapcsolatban. Ezzel az attitűddel valóban nem érdemes egy új kapcsolatba kezdeni, mert nagy eséllyel bele is választasz. Hiszen ez a belső mintád, a tudattalan negatív elvárásod a másiktól. Ez a félelem jön valahonnét. Érkezhet az előző párkapcsolatból, de a csírái a gyerekkorban vannak, ahol a párkapcsolati mintáink kialakultak.                                                              
• Úgy érzed, hogy már nem vagy kíváncsi senkire. Azt gondolod, hogy már nincs olyan dolog, ami érdeklődésedre tarthat számot a másik emberben. Nem tud már újat mutatni senki. Amit tud, az meg nem érdekel. Nincs kedved újra figyelni valakire, mert ezt a figyelmet úgysem kapod vissza. Nem tudod elképzelni, hogy jöhet valaki, akivel újra rácsodálkozhatnátok egymásra és az életre.                                       
• Belefáradtál, hogy az eddigi párkapcsolataidba te mindig többet tettél bele, mint a másik fél és nem akarsz a másik kedvéért újra extra feladatokat ellátni. Amúgy is mindenkivel nehéz az élet és csak őrült nagy kompromisszumok árán lehet kijönni mindenkivel. Ezek szerint eddig így volt. De feltetted már magadnak a kérdést, hogy milyen úton jutottál erre a véleményre? Mikor mondtál igent valami olyanra, amihez semmi kedved nem volt? Hol nem vállaltad fel magad? A kapcsolati kiégés alapja ugyanaz a megfelelési kényszer, mint a munkahelyi társának, amit szintén korai gyerekkorban sajátítunk el azért, hogy szeressenek, de legalábbis, hogy ne bántsanak.

Az itt felsorolt komponenseket a saját tapasztalataim és a hozzám fordult hölgyek és urak beszámolói alapján gyűjtöttem össze. Lehet, hogy ezeken kívül van még jó pár ok, ami távol tartja tőled azt, akivel szeretetben élhetnél. Ezek azonban nincsenek kőbe vésve. Veled változhatnak, ha te is változol. Ehhez azonban meg keresni azokat az érzelmi mozgatórugókat, amik mentén idejutottál. Hiszen minden kudarccal végződött párkapcsolati sztori mögött van egy másik történet. Annak a kisgyereknek a története, aki felnőve nem tudott mást, vagy esetleg senkit se választani. Így aztán a biztonságos távolság lett a társa, ugyanis a kapcsolódási mintái, amit a gyerekkorából hozott annyira használhatatlanok, hogy inkább, még ha tudattalanul is, de a magányt választja, minthogy újra élje az ismert fájdalmakat egy párkapcsolatban.

Tehát nincs más út, mint változni. Hisz az egyedüllétet már ismered. Tudod milyen. De azt a valakit még nem, aki alkalmassá tud válni arra, hogy a párkeresés útjára lépjen és találkozzon azzal, akivel jól érzi magát. Ezen az úton tudlak kísérni. Az AnaLog Módszeres oldások során el tudod engedni azokat az érzelmi mintákat, amik a viselkedésedet alakították és a jelenlegi állapotodhoz vezettek és fel tudsz építeni egy olyan személyiséget, aki képes egészséges módon kapcsolódni és a párkapcsolatában elégedetté válni.

"Reggel álltam a villamoson, és mosolyogtam, örültem az életemnek, és a fél éve tartó kimondhatatlanul boldog párkapcsolatomnak. És annak, hogy hiába kerestem azokat az elvárásokat, félelmeket, amik pár éve még nyomasztottak, facsartak legbelül, és minden egyes rosszabb pillanatomban megpróbáltak előtörni belőlem, hogy tönkretegyék a párkapcsolataimat. Persze eleve sokszor olyan pasit választottam, aki bántott, nem figyelt, nem volt ott...

Az elmúlt 16 évben, miközben sokféle terápiás módszert kipróbáltam, sőt tanultam is, de az AnaLog terápia volt az, ami leginkább segíteni tudott. Nemcsak feloldotta a bennem levő blokkokat, rossz érzéseket, bűntudatot, haragot, félelmet, hanem egyrészt megérthettem az okokat, megismerhettem magamat, és már azt is látom, hova kellene eljutnom. És ehhez Te egy olyan megértő közeget tudtál biztosítani, hogy bátran megnyílhattam, és kitehettem mindent az asztalra. Igen, sokszor fájdalmas volt mélyre menni, visszanézni, újra átélni helyzeteket, de a végén, miután letehettem azt a sok negatív érzést, mindig megkönnyebbülve, mosollyal távoztam. Már tudom, mert tapasztalom, hogy megéri!!!"

Gy. Tímea

Szerző: Kovács Viktória , AnaLog Módszer konzultáns