Figyelj Rám helyettem!

Az, hogy milyen szituáció kapcsol be bennünk egy negatív érzelmet, teljesen egyedi. Van, akit ugyanaz a helyzet teljesen felpaprikáz, a másikat szomorúvá teszi, a harmadik ember nem is reagál rá, mert nem érdekes számára. Minden azon múlik, hogy életük folyamán mire lettünk érzékenyek, mik azok az emlékek és tapasztalatok, amik felhalmozódtak bennünk és hogy ezek milyen módon aktiválják azokat az érzelmeket, amelyek ezekben az emlékképekben tárolódnak.

Hát akkor jöjjön egy történet, amiben jól látható, hogy mennyire az érzelmeink irányítanak minket.

Azzal keresett fel valaki, hogy párjának van egy szokása- ropogtatja az ujjait-ami őt nagyon zavarja. Hiába kéri, hogy hagyja abba, a másik képtelen ezt megtenni. Folyton újra és újra konfliktusforrás ez közöttük, mert ilyenkor úgy érzi, hogy a párja semmibe veszi a kérését és ezzel őt magát is. Ilyenkor mérges lesz és napokra bezárkózik a párja elől, úgy érzi, hogy nem fontos neki és azon gondolkodik, hogy elhagyja.

Mondhatnánk, hogy tök jó, hogy nincs ennél nagyobb baja, de amíg az érzelmei ebbe az irányba vezetik, addig hiába szeretne túllépni a problémán és nem foglalkozni vele, újra és újra bekapcsol a régi minta. A másik út a szakítás lenne, de hiába választaná ezt az utat és kezdene új kapcsolatba, mindig találna valamit az aktuális párja viselkedésében, ami ennyire kibillenti az egyensúlyából. Egészen addig, amíg fel nem dolgozza azt az érzelmi mintát, ami ezt a folyamatot működteti.

A történet szálai néhány köztes emlékképen keresztül, egészen a születés utáni első percekig nyúlnak vissza, amikor elszakították hosszú órákra az anyukájától. Ami aztán később sem enyhült, mert az édesanyja is nagy hiányokkal bírt az odafigyelés terén, ezért aztán nem tudott kellő figyelmet fordítani újszülöttjére, aki így a születésétől kezdve ezzel a figyelemhiánnyal küzdött. Ezért az lett a stratégiája, hogy "ha anya nem figyel rám, akkor nekem kell nagyon figyelni anyára és a külvilágra, ahhoz, hogy a kapcsolat folyamatos maradjon, hiszen az életem múlik rajta".

Ezen a ponton már el is veszítette a kapcsolatot saját magával és azzal a belső hanggal, amire hallgatva tudná a maga örömére és boldogulására figyelve alakítani az életét. Helyette figyel a külvilágra, arra, hogy honnét érkezik egy kis figyelem felé, és ezzel párhuzamosan pedig érzékennyé válik minden olyan helyzetre, ahol azt érzékeli, hogy nem figyelnek rá. Egyre kevésbé tudja szétválasztani a külvilág és a belső igényeit és ez a káosz csak nő az idő előrehaladtával, ahogy erre az instabil alapra próbálja felépíteni a személyiségét.

Ezért ezen a ponton megkértem a kliensemet, hogy alakítsa át úgy ezt a születés körüli jelenetet, ahogy szerinte, számára a legoptimálisabb lett volna. A kép, amit elképzelt, nagyon meglepő és egyben csodálatos volt.

Azt képzelte el, hogy az édesanyja otthon szüli meg őt. Ott van a két nagymamája is, akik folyamatosan segítenek a szülés körüli teendőkben és utána is. Jelen van az édesapja és az anyai nagypapája is, akik pedig lelkesen fűtenek, hogy a kisbaba meleg otthonba érkezze. Illetve vigyáznak a testvérére, aki izgatottan várja a kistesót. Így az anyukája tud csak őrá koncentrálni és amikor megérkezik, teljes szívvel fogadni őt. Így a megérkezése nem a hiányról, hanem a szeretet és odafigyelés bőségéről szólt.

Ezzel az érzéssel visszalépegetve az eredeti képig már nem találta idegesítőnek párja szokását. Annyit látott benne, hogy biztos feszült valami miatt és figyelemre vágyik ő is. A harag és elutasítás helyére a megértés és elfogadás lépett, ami már egy sokkal jobb alap a kettejük közti kommunikációhoz. Innét lehet nyerni, de a régi helyről szinte esélytelen volt.

Így tudunk tenni lépéseket magunk felé az AnaLog Módszer segítségével, hogy ne úgy érezzük, hogy a környezetünknek kiszolgáltatva élünk, hanem aktív résztvevőivé és alakítóivá váljunk életünknek. Tudunk saját magunkra figyelni, az igényeinkről kommunikálni és ha szükséges, védelmet nyújtani saját magunk számára. Meg tudjuk teremteni azt a belső érzelmi egyensúlyt, amit az "élni és élni hagyni" elve jellemez. 

Szerző: Kovács Viktória , AnaLog Módszer konzultáns