5 tévhit az önbizalomhiányról

Ugyanúgy, ahogy a legtöbb dologról, az önbizalomhiányról is számos tévhit kering. Ezeket szeretném most körbejárni és eloszlatni. Mindezt úgy, hogy egyben segítséget is nyújtok ahhoz, hogy tovább tudj lépni ebből az állapotból, ha Téged is érint.

Abban mindenképp megegyezhetünk már most a legelején, hogy önbizalommal telve könnyebben boldogulunk, mint nélküle. Hiszen ki ne szeretné azt érezni, hogy ő rendben van? Azt, hogy ahogy és amit csinál, az jó dolog. Viszont van néhány tévhit, amit ha átgondolsz és elengedsz, máris megtetted az első lépést afelé, hogy felszámold az önbizalomhiányodat.

1. tévhit

Én ilyen vagyok, már gyerekkoromban is önbizalomhiányos voltam. Tulajdonképpen így születtem.

Ez egy tévedés, hiszen ki látott már olyan csecsemőt, aki azzal van elfoglalva, hogy elég karcsú és cuki-e? Vagy azon töpreng, hogy elég szépen sír-e, amikor elérkezett a tisztába tevés vagy a vacsora ideje. A babák még tökéletesen tudják, hogy mi jó vagy rossz nekik, és ennek hangot is adnak. Jó esetben a szülő erre megfelelő módon reagál és kielégíti a baba igényeit, megerősítve őt abban, hogy jól csinálja, amit csinál és számíthat a gondoskodásra, a szeretetre.

2. tévhit

Aki magabiztosnak tűnik, annak biztos nincs önbizalomhiánya.

Lehet, hogy abban a helyzetben, amiben ismerjük, nincsen. De találkoztál már vele minden élethelyzetben? Láttad már minden pillanatban? Mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai. Ahogy a magabiztosság, úgy annak hiánya sem állandó, hanem változhat élethelyzetenként, életciklusokként, de akár még egy napon belül is. Mindenkinek vannak olyan területek az életében, ahol nehezebben boldogul. Talán a különbség annyi, hogy nem ezen az egy nézőponton keresztül értékeli önmagát, hanem holisztikus képet lát saját magáról, amiben az erősségei és a gyengeségei is helyet kapnak.

3. tévhit

Akinek önbizalomhiánya van, biztos, hogy nem ér el semmit az életben. Örök sikertelenségre van ítélve.

Az a gondolat, hogy a sikeres emberek sosem félnek vagy aggódnak a teljesítményük miatt egy-egy új helyzetben az badarság. ugyanúgy izgulnak, mint bárki más. Mivel azonban van belső képük arról, hogy már átjutottak hasonló akadályokon, ezért addig fejlesztik a képességeiket, addig tanulnak és gyakorolnak, amíg már a félelem sokkal kisebb lesz, mint a tudásba és ezen keresztül az értékességükbe vetett hitük. Így aztán már nem kérdés, hogy megteszik a következő lépést a sikerük irányába.

4. tévhit

Ahhoz hogy elmúljon az önbizalomhiány, olyan dolgot kell felmutatni, olyan célt kell elérni, olyan dolgot kell letenni az asztalra, aminek súlya van.

Valóban így van, hogy aki semmilyen plecsnit, díjat, elismerést nem tud felmutatni, az értéktelen? Hogy egy jó szó, egy biztató mosoly, egy kis segítség nem ér semmit? A hétköznapi élet kihívásainak megfelelni pont olyan nagy dolog. Megnevettetni, megnyugtatni, megvigasztalni valakit ugyanúgy érték, mint ahogy az is, hogy sikerült békében tölteni a napot másokkal, vagy akár magaddal.

5. tévhit

Aki önbizalomhiánnyal küzd, az már úgy is marad.

Szerintem ez a legnagyobb tévedés mind közül. Ahogy már az imént említettem, senki sem úgy születik, hogy önbizalomhiánya van. Természetesen van egy habitusunk, amivel világra jövünk, de az önbecsülésünk, önbizalmunk, önérvényesítési képességünk a környezeti hatásoktól függ. Attól, hogy miként bántak velünk gyerekkorunkban. Dicsértek vagy kritizáltak? Ha az utóbbi, akkor azt milyen módon tették? Korlátoztak vagy inkább bátorítottak? Támogattak vagy visszafogtak, segítettek vagy gátoltak? Ezek a külső hatások váltak aztán azokká a belső hangokká, amik most akadályoznak, behatárolnak és akár tehetetlenségre kényszerítenek.

Ezek a helyzetek azonban már elmúltak. Már nem áll mögöttünk senki, aki akadályozhatna abban, hogy úgy éljünk, ahogy számunkra megfelelő. Ehhez azonban a negatív belső hangokat pozitívakra kell cserélnünk.

Ebben tudok Neked segíteni!

Nincs más teendőd, mint kattintani és kérni az ingyenes

Önbizalom Minitanfolyamot!