
Hogyan tanulhatsz a szakításból?
Éva egyáltalán nem így képzelte el az jövőjét. Az, hogy 35 évesen egyedül ül majd egy lakásban a kapcsolata romjai fölött, nem szerepelt a tervei között.
Azt gondolta, hogy lesz férje, majd gyerekeik és otthonuk, amit beleng a karácsonyi kalács illata. Arra számított, hogy lesznek konfliktusaik, de majd megoldják és öregkorukban már csak a családi történetek közt emlegetik őket, mint afféle anekdotákat.
A közös történetük Ádámmal jól indult. Pár év együtt járás után esküvő, nászút, lakásvásárlás, (a gyerek kilátásban). Ahogy bekúsztak életükbe a hétköznapok, a mindenen átsikló szerelmük helyét átvette valami fura neheztelés.
Évában egyre több lett a feszültség, amit az elégedetlenkedés és az abból fakadó zsörtölődés útján igyekezett enyhíteni. A kalácsillatú otthon álma lassan elillant és a szabadulás vágya erősebb lett nála. Lépni kellett.
Egyetlen út látszott logikusnak, a különválás.
Ami a kezdeti látszólagos megkönnyebbülés után hozta magával az újabb kérdőjeleket.
Hol rontottuk el? Mikor csúszott ennyire félre a kapcsolatunk? Hogyan jutottunk idáig?
Ezekre a kérdésekre még úgy-ahogy meg is jöttek a válaszok. Ki-ki megtalálta azokat a pontokat, ahol sérült. Akár még azokra a pillanatokra is rá tudott nézni, ahol ő bántotta a másikat. De a legégetőbb kérdés nyitva maradt: akkor most hogyan tovább?
Mit kezdjek a hiánnyal, amit ez a kapcsolat hagyott? Hogy tudok ebből a vákuumból kikeveredni?
Hogyan birkózzak meg az egyedülléttel?
Képes leszek-e újra bízni valakiben és újra nyitni?
(Ha tovább olvasnál erről a témáról, kattints ide!)
Ha igen, akkor nem romlik-e el újra?
Szívesen vigasztalnálak, hogy dehogyis, következő alkalommal majd jobban választasz és akkor majd meg tudod oldani ezeket a helyzeteket, de ez nem lenne sem fair, sem igaz részemről.
Tapasztalatokon át tanulni lehet, de nagyon hosszadalmas és fájdalmas út. Sok idő és történés kell ahhoz, hogy ráláss azokra a viselkedési mintákra, amik a mostani helyzetedhez vezettek és még akkor sem biztos, hogy tudsz rajta változtatni rajtuk, mert a meglévő készletedben nincsenek meg azok a megoldási stratégiák, amik a kapcsolati konfliktusok kezeléséhez a kulcsot jelentenék.
Ezek hiányában pedig nagy eséllyel újra ugyanaz a feszült állapot épülne fel, amiben aztán nagyon nehéz nyitottnak és elfogadónak maradni, illetve úgy kommunikálni az igényeidről, hogy ne bántsd meg a másik felet, vagy ne félj attól, hogy rosszul fogja kezelni a kéréseidet.
Ezzel meg is teremtődött szinte ugyanaz a helyzet, ami az előző kapcsolatodnak is véget vetett.
Jó esetben próbálkozol még pár kört, egészen addig, míg végleg fel nem adod, és inkább úgy határozol, hogy egyedül maradsz, mert nincs szükséged több fájdalomra.
Ez persze a legrosszabb forgatókönyv, azonban ebből bármelyik ponton ki lehet szállni. A folyamat, amit azok az érzelmi gubancok generálnak, amit gyerekkorodból hozol, megállítható.
Most lehet, hogy felszisszensz, hogy kerül ide a gyerekkor, amikor egész eddig két felnőtt konfliktusairól beszéltünk?!
A kérdés jogos.
A válasz viszont roppant egyszerű, és számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a felnőttkori érzelmi készletünk, és az ebből felépülő viselkedési struktúránk a gyerekkori tapasztalatainkból ered. Abból a sok-sok történetből táplálkozik, ahogy anyánk és apánk, illetve a körülöttünk élő felnőttek, egymással és velünk bántak.
A gyerekkori élményeink mentén épül fel az a rendszer, amit később, felnőttként önmagunkként definiálunk.
(Ha tovább olvasnál erről a témáról, kattints ide!)
Hányszor mondjuk, hogy én ilyen vagyok és hisszük is, hogy ez a valaki, akit önmagunkként ismerünk, már kiforrott és nem változtatható személyiségjegyekből áll össze.
Ez igaz is, meg nem is. Egy része, ami a karakterünket adja, valóban nem változik. De egy másik része, ami lehet, hogy sokkal nagyobb és összetettebb, mint gondolnánk, tud változni.
Ezzel együtt tudnak változni a reakcióink, a döntéseink, a kommunikációnk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy tulajdonképpen egy egész más életet élünk, mint korábban. Sokkal kevesebb kompromisszummal, több lehetőséggel és életörömmel vagyunk benne a saját életünkben, amit az új viselkedésmintáink mentén alakítottunk ki.
Most már csak az a kérdés, hogyan tudsz ide eljutni úgy, hogy ne kelljen sok-sok tapasztalati kört lefutnod?
Az AnaLog Módszer segítségével megkímélheted magad a felesleges köröktől és attól, hogy hosszú tapasztalati úton vond le azokat a következtetéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy észrevedd, hogy miért választasz rosszul és hol hibázol.
Az AnaLog oldások során rálátást kapsz arra, hogy mik is a valós igényeid egy párkapcsolatban. Megtanulhatod, hogy erről hogyan tudsz úgy kommunikálni, hogy a másik megértse, és veled együtt haladjon a közös utatokon. De legfőképpen saját magadra találsz rá, és arra az útra, ami a tiéd, ami teljessé tesz, és amihez tud kapcsolódni egy társ, akivel megoszthatod.
Kovács Viktória, AnaLog Módszer konzultáns